A múlthéten volt szerencsém a barátaimmal elrepülni a csodás Olaszországba, annak is az északi részén található Toszkán térségbe.
A reptérről induló busz gyakorlatilag felér egy izgalmas hullámvasúttal 🙂 Tényleg! A repülőnk este 10-re érkezett meg a városba, így kellően sötét volt, hogy tökéletes szellemvasút legyen a járat. Az olasz sofőrök nem tudom hol kapták a jogosítványukat, de én még biciklivel sem mernék elindulni az utakon. A dupla záróvonalon gond nélkül hajtanak át, a körforgalomban megállnak telefonálni, kereszteződésben tolatnak, de ami a legjobban meglepett, hogy egy személyautó ledudálta a mentőt, hogy az engedje el. Ezután már azon sem lepődtünk meg, hogy a buszmegálló egy “Y” kereszteződésben található, mellesleg a zebrán 😀
Visszatérve a buszhoz, a jegy 2 euró, amely hetven perc hullámvasutazásra jogosít fel. Próbáltunk kommunikálni a sofőrrel, hogy melyik megálló lehet a legközelebb a szállásunkhoz, de sajnos angolul csak annyit tudott, hogy “Tower”, azaz torony.
Végül nagynehezen 40-50 perc gyaloglás után meglett a szállás, ahol már nyugodtan pihenhettük ki a fáradalmainkat.
A főhadiszállásunk a Casa Turchese apartman volt, amely Pisa szívétől 2 kilóméterre helyezkedik el, így még kényelmesen elérhető tőle minden nevezetesség, valamint a vasútállomás is egy 30 perces könnyed sétával megközelíthető. A Reptér is, mint utóbb kiderült 45 perc, de busszal vagy taxival csak 10-15.
Ha hasonló kiruccanást terveztek a családdal vagy barátokkal 4 főnek több, mint ideális szállás! A tulajdonos Kai Neubauer tökéletesen beszél angolul, valamint az őt segítő személyzet is, akik nekünk segítettek ott tartózkodásunk alatt. Tágas, napfényes lakás, szép kilátással. A csapat női résztvevői különösen élvezték, hogy a hátsó szoba ablaka egy focipályára nézett, ahol szinte minden este egy csapat olasz fiatal rúgta a bőrt.
Pisa nem nagy város, 100.000 fős lakossága van, tehát akkora, mint Szeged, ebből mint megtudtuk kb 30-40ezer diák, akik az egyetem miatt tanulnak ott. Nekünk különösen kedves volt, hiszen a szeretett, második otthonunkként szolgáló Szegedet idézte fel.
Első nap, szokásunkhoz híven feltérképeztük a várost, kerestünk boltot, szimpatikus éttermet, és persze a bazársort is szemügyre vettük. Előkészültünk a hagyományosnak mondható “tornyot támasztó” képeink megalkotásához, azonban ami a Csodák Terén fogadott minket vicces látvány volt, így elment a kedvünk tőle.
Néhány fénykép az első napunkról :
Meglepő, de náluk a Barilla tészta az egyik legolcsóbb! 0,79-0,89 eurocent volt egy fél kilós kiszerelés belőle, míg ez nálunk legalább duplája! A teljes kiőrlésű változat pedig 0,99 eurocent, ami átszámítva jelen árfolyamon 315Ft, nálunk ugyanez 800Ft.
Második napon már fel is bátorodtunk, és átvonatoztunk Firenzébe. A vonatoknak köze nincs a Magyarországon megszokottakhoz, tiszták, klímával felszereltek, és még másodosztályon is van emeletes verzió a kocsikból. A teljes árú jegy 8,4 euro, a menetidő pedig 48 perctől 1:28ig változhat, attól függ melyik útvonalat választjuk. Kalauz a 10 vonatozásunkból a héten 3x volt, de a biztonság kedvéért nem mertünk bliccelni. Ugyanis 200 euro helyszíni bírság jár érte.
Firenzében első nap az Arno folyó egyik oldalát néztük meg, majd másnap a másikat.
Fárasztó volt, napi 20-22 km-t gyalogoltunk keresztül-kasul a városban. Viszont nagyon sok szép épületet, szökőkutat, és bazárt láttunk.
Első nap a firenzei dóm volt napirenden, valamint a híres hidakat vettük szemügyre.
Valamint benéztünk a híres Disney boltba, ami magával ragadott minket is, kortól és nemtől függetlenül! Meseország kitárta kapuit előttünk:
A bolt közelében láttam eddig a legötletesebb étterem nevet, amivel valaha találkoztam:
Délután beültünk ebédelni egy eldugott kis utcában levő étterembe. Konstatáltuk, hogy bár az étel nem volt rossz, 3-4 euróval drágább mint Pisában, és rejtett költségként fejenként 2 euró mint tálalási és asztalleszedési díj is feltüntetésre került a számlán. Ahhoz képest, hogy mennyibe került, számomra az étel csalódás volt.
És nem azon a 8 eurón van a hangsúly, hanem, hogy ha amúgy is kifizetünk 50 eurót az ebédért, akkor abból ne legyen már a számlán közel 60. A saját pénzének senki sem az ellensége. Legalábbis szerintem!
Ezután az Ufizzi felé vettük az irányt újra, hátha csökkent a sorban állók száma, de sajnos még mindig kilométeres volt a távolkeleti turistákból álló sor a bejárat előtt. Szerencsére a leghíresebb szobrokról másolat található a galéria előtt. Számomra kettő volt igazán érdekes:
Másnap visszavonatoztunk Firenzébe, hogy megnézzük az Arno folyó másik oldalát:
Már célirányosan haladtunk a híd felé, de persze néhány újdonsült akciós kirakat elragadott minket, így dél körül értünk a hídhoz, a tervezett 10 óra helyett 🙂
Viszont a hídon átsétálva ámultunk, és bámultunk csak igazán. Olyan boltok vannak csak, ahol már nem kell kiírni az árakat, mert nem fér a papírra a sok nulla.
A napunk fő programja az volt, hogy bejárjuk a 40 hektáros Boboli kertet, ami a Pitti Palota díszkertje tulajdonképpen. Szerencsénkre volt EU-s kedvezmény 25 év alatti személyeknek, így a kombinált belépő csak 5euró volt, amivel megnézhettük a palotát és a kertet is.
Néhány fotó innen:
Betértünk egy McCaféba, ahol számomra érthetetlen módon senki nem beszélt rendesen angolul, pedig közvetlenül az állomás mellett található. Ezt szerintem egy nagy cég nem engedhetné meg magának, de mégis működik a rendszer. Bár képzeljétek el azt, mire elmutogatjuk, hogy 3 közepes cappuccinót kérünk, ebből egyiket szójatejjel.
Ebédre itt már rutinosabbak voltunk, még távolabbi helyet választottunk a belvárostól, ahol tényleg csak a kaját kell kifizetni. Ekkor találtuk meg ezt a csodás helyet szintén az állomás közelében:
Az első részbe ennyi fért bele, így is nagyon hosszú lett a bejegyzés, pár napon belül megírom nektek a második felét is, csak kialszom magam.
1 Comment