Görögország

2015. Július - Irány Görögország!

Ez a Suvlaki mély nyomot hagyott bennem, azóta is emlékszem milyen isteni finom volt!

Ebben a nehéz korszakban, amit mi az egyetemen csak vizsgaidőszak néven ismerünk, az az egy dolog tarotta bennünk a lelket, hogy amint vége szedjük a sátorfánkat és irány a tengerpart!

Már előtte hetekkel lefoglaltuk az utat, hogy biztos helyünk legyen a magyarok által kedvelt Parálián. Szerencsére sikerült egy nagyszerű szállodában helyet foglalni, ahol klíma biztosította, hogy a dél körüli 40 fokos hőmérsékletet átvészeljük a barátaimmal. Először is bemutatnám nektek a két csodás nőszemélyt, akik szebbé tették a két hetet amit a homokos tengerparton töltöttünk:

Kinga és Leona boldogan mosolyognak hajnali 13:15kor 🙂

És nem meglepő, igen minden nap dél körül keltünk, hiszen a görögök más mentalitással vannak megáldva, mint mi magyarok, náluk a délutáni sziszta szent, mindenki a parton napozik, a boltok jobb esetben nyitva vannak, de inkább ne zavarjuk a tulajdonosokat ha van rá mód 🙂

Katerini - Paralia, ahogy a magyar lakosság ismeri, vagyis Katerini tengerpartja szinte csak magyar turisták fogadására van berendezkedve, nagyjából mindegyik árus beszél alap szinten magyarul, de ha akihez betérünk és éppen nem, 1 perc alatt ott terem valaki, aki folyékonyan beszéli a nyelvet. Persze angolul is mindenki kommunikál, de lényegében a magyarral is elboldogul az ember!

Paralián a templom igazi turista látványosság, a különleges színes üveg ablakokkal.
Bazár 🙂
Azért itt sem mindig étteremben ettünk, külön dicséretes, hogy isteni a pékáru, és mindig van friss gyümölcs a közeli piacon!
A kikötőből, tiszta időben a horizont igen messzire esik
Minden nagyon édes, és ínycsikalndozó <3
Egy kis tintahal, és némi hawaii pizza mindig jól jön az esti órákban!
A frissen fogott áru még mozgott az ablakban, amikor mentünk az étteremben 🙂

Az emberek nyugodtak, kedvesek és barátságosak. Senki nem idegeskedik, a legnagyobb nyugalommal ülnek a 1 - 99 éves korig a közeli tavernában és isszák az amúgy hagyományos görög jeges kávéjukat, mintha nem lenne náluk válság éppen, igaz ez gyakorlatilag abban nyilvánult meg, hogy naponta csak 100 eurót tudtak felvenni a bankkártyájukról, de a mindennapi életüket ez nem rázta meg különösebben.

Nescafe Frappé kortyolgattunk Skiatosra tartó hajóutunkon 🙂

Szervezett programokon is részt vettünk, így jutottunk el Görögország, talán egyik legszebb pontjára, ami az UNESCO világörökségi listáján is szerepel a Meteora kolostorokhoz, ahol lélegzetelállító látvány fogadott minket, amit szavakban nem is igazán tudok visszaadni, jöjjön inkább jópár fotó, és panorámakép, ami teljes méretben is megtekinthető, ha rákattintotok!

Épp lencsevégre sikerült kapni, ahogy készül egy másolat a kolostorokban található freskóról.
Ezt a képet igazából úgy készítettem, hogy kimásztam egy sziklára ahova nem volt szabad, de szerintem teljesen megérte!
A kolostorok belső kertjei gyönyörűen vannak megművelve.

A kolostorok olyan élményt adtak nekünk, amit máshol a világon tényleg nem tudtunk volna átérezni, maga a környezet amit kialakítottak az évtizedek alatt, egyedivé teszi a műalkotásként számontartott kolostorokat.

A két hétbe még belefért kis kirándulásunk Skiathos szigetére, ahol a Mamma Mia! című filmet is forgatták. Egy eurót sem sajnálok abból, amennyibe a két kis kirándulás került, mert az amit, Skiathoson láttunk és éreztünk megfizethetetlen! Az emberek kedvesek, isteni finom ebédet kaptunk, bármelyik kis boltban vettünk szuvenírt, legyen az egy 1 eurós hűtőmágnes vagy 15 eurós fali dísz egy kis ajándék járt mellé, amit jó szívvel adtak.

Nézzünk pár képet, hiszen az adja vissza az igazi élményt:

Kék fehér házak, ameddig csak a szem ellát 🙂
A híres görög suvlaki
Skiathos tengerpartja valóban filmbe illő látványt nyújt, kevés is volt belőle az a nap, amit itt tölthettünk!

A görög mentalitás nem véletlenül világhírű, emberszeretőek, és vidámak. Nem szegi kedvüket, sem a gazdasági válság sem, az ha idén kettővel kevesebb turista érkezik hozzájuk.

Hihetetlen két hetet töltöttünk az országban, ahová bármikor visszamennék!